Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Érzések őrzője
Tavasz kopogtat az ablakon,
csillagfény csillan az ablakodon.
Szerelem tüzelő virágát,
csókolom szerelmed vonzó zamatát.
Tested, mint a májusfának ága,
te vagy lelkem melegágya.
Ha hangod hallom,
szívembe hasít egy túlvilági álom.
Kismadár dalol egy eperfán,
bolondos szívem tudatán.
Ha csak egy kérésem lehetne,
az is téged szeretne.
Mikor jössz el, éjjel?
Szeretlek tüzes kéjjel.
Minden gondolatom magányos éjjelén
Gyöngyvirágom jön énfelém.
Járd velem az utat,
éld át álmaidat.
Életünk, sorsunk, végzetünk,
ezt már rég megírták nekünk.
A te álmod pont olyan, mint az enyém,
szerelmes szíved éjjel öntözném.
Képzelet és álom völgyében
menekülhetsz, futhatsz az éjben.
Fényt keresve szíved élőhelyén
képet alkot szemed, egy fantáziaszüleményt.
De ha megtalálod mindezt,
mit elfed a párkák irománya,
éld hát! Mit meg nem írtak!
Éld át álmaidat!