Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Kárpátok leánya
A Szerelem Holt- Tengerén,
tested tűzében elégek én.
Igen, elégek, szép Magyar lányt keresve,
csókjába mélyen beleesve.
Az Ő csókja puha, lágy és forró,
mint a legmelegebb puha cipó.
Talán Katalin, Júlia vagy Mária?
Magához vonz, mint egy anomália.
Ahogy arcára a mosolyt csalja,
benne lakozik egész Kárpátalja!
Az Ő ölelése legyen takaróm,
igen csak Őt akarom!
Álmomból ébredve suttogom a neved,
szeretlek és bízom benned.
Az öröm boldogság szárnyán,
az igaz Magyar szerelem nem halovány.
A felhők hófehér habjába,
belebújok meleg dunyhájába.
Pecsételd meg hű és igaz szerelmem,
akarom és kérem, jöjj velem.
Most leláncoltál magadhoz,
hát akkor kérlek, ne csodálkozz!
A szerelmed lángja, ha megperzsel engem,
te soha el nem múló szép lelkem.
Bár a Mennyek kertje valóság,
a te szerelmed csodálat és vadság.
Határtalan szíved ifjúsága,
gyönyörű ragyogás hulljon reája.
A zord Kárpátok nyíló virágszála.
Egy igaz Magyar leánykája!
P. Júliának ajánlom.
2014, július 31.