Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Elmúlt szavak, halovány képek,
szép emlékek,
tovatűnt, ártatlan érintések.
Kedves szemek, apró figyelem,
milyen lobbanékony a szerelem.
De mégis tovalibben,
s most szomorúan ülsz egy karosszékben,
csak a szeretet maradt a helyében.
Könnyű, kedves szó, édes máz,
szónoklat és pillanatnyi varázs.
Kedvesemért szólt sok,
hosszú vers és fohász.
De ami elmúlt, már nem jön vissza,
de így is szívem könnyeit issza.
Szíveden csúnya, fájdalmas sebek,
hát ez a múlt és a rossz emlékek.
Most továbblépsz, Istenhez fordulsz,
de egy nővérrel szembefordulsz,
és újra megbolondulsz.
Milyen ártatlan és szeretni való,
szíve akár a fehér hó.
Ő az, akibe hibát nem találsz,
így szíved nem lepi el a gyász.
Egyetlen vagyona mosolya,
Istene szép szava.
Szeresd hát őt, ahogy Istened,
mert az ő szerelme, szíve
lakik te benned!
Egy kedves nővérnek, bármerre is jár! (G-nővérnek.)