Asztalos Tamás (asztalos-sly)
és H. L.
Költői hang
Költő énekét sírja az éji szél,
hallgasd, milyen szomorúan mesél.
Perzselő nyári szél hordja a homokot,
ami szívembe bús fájdalmat lopott.
Gyötrődött szíved táncát Angyalok járják,
várd meg Vándor a szerelem halálát.
Vagy keresd a lelked rablóját,
gondolataid csodaszép leányát.
Hidd, el feltámad a jó,
nem lesz a szíved oly fájó.
Hallgasd csendben a pacsirta dalát,
meghallod majd a költő bánatát.
És hogy mi lesz a szerző irománya,
perzselő tollal majd kitalálja!
Elmúló szép emlékek,
eltűnt kedves érintések.
Rejtélyes furcsa kapcsolatok,
tovaszállt szerelmes mondatok.
Akkor a Költői szív vígan mesél,
mindenki a szerelemről beszél.
S, ha minden marad a régiben,
Jó éjt, neked is kedves Testvérem!
Testvéremnek Asztalos Zoltánnak szeretettel.
2014, augusztus