Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Sikoly
Értetetlenül ülsz egy tér padján,
nem maradt más, mint a magány.
Oly sokszor kérdezed,
miért tették ezt veled?
Merre van most Istened és kedvesed?
Hiába állsz folyton talpra,
ha eltapos egy rakás marha.
Erőd egyre inkább fogytán,
ez nem előny, inkább hátrány.
Te szeretnél és jó vagy,
de a szíved lassan megfagy.
Angyal vagy egy gonosz világban,
de lassan elpusztulsz
egyedül az élet mocsarában.
Lelked sugárzó fénye,
lassan a múlt emléke.
Bármerre is nézek,
gonosz teremtmények.
Ha erős maradsz, szíved fénye,
ragyogás a sötétségre.
Ha most Istened nem segít,
kettétörsz majd, mint egy öreg híd!
Kis hajód te szegény,
eltévedsz a könnyek tengerén.
2014, május