Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Egy lány tekintete,
szeme tükre, figyelme,
apró kedves érintése,
szíved álma, angyali teremtménye.
Ő az, akinek gondolatától,
létének fontosságától
szabadulni nem tudsz,
bár újra és újra próbálkozok.
Tiltakozol és talán rugdalózol,
de tekintete magához láncol.
Miért szereted őt oly nagyon,
nem értem, fel sem foghatom.
Sosem érinted, mégis szereted,
ő lesz szíved bánata, a végzeted.
S ha egy napon elveszítelek,
minden nőben téged kereslek.
Szíved külső kérge szétszakad,
szemem sarkából véres könny fakad.
Ettől már semmi se menthet,
övé a legszebb tekintet.