Asztalos Tamás (asztalos-sly)

 

 

 

A Mennyek száműzöttje 

Egy város sikátorába fény esett,
a mennyből egy angyal leesett.
Az égben volt az ő hazája,
egykoron a mi Urunk jó katonája.
De most a Bűnös földre száműzték,
angyali homlokán folyik le a veríték.
Most fájdalom neki minden pillanata,
ez volt Istenének akarata!
Csak Angyali párja viheti öt vissza,
ha majd az ő csókját issza!
Most szenvedés, kín, és fájdalom a jövője,
szárnyas szabadítóját megtalálja-e?
A nagyváros bűnös poklában,
magány és nagy szomorúságában.
Hát szüksége lesz nagy csodára,
rátaláljon párja szívdobbanására.
Bármerre néz csak szegénység,
elfogja öt a gyötrő kétség.
Egyik város a másik után,
már az éhínség követi az útját.
Az éhezés Angyala lett belőle,
amerre néz, kifosztott kukák rengetege.
Szárnyait sem tudja használni oly rég,
fertőzés érte, Angyal pusztulásának a vég.
Hirtelen jött egy ismeretlen segítség,
talán van még neki reménység?
Váratlan segítségének figyelme,
Istenének apró kecselme.
már elveszett minden reménye,
mikor egy nő megjelent az életébe.
Ő neki emberi tanára,
nyomorult életének sötét hajnalára.
Sorsának a hölgy vajon a mentsvára,
fájdalom nehezedik a szárnyára.
Elmúlt már neki dicső fénykora,
arcán könnyek zivatara.
Fájó szívvel ül most egy padon,
egy ködös szomorú hajnalon.
Álmaiba visszatér egy kép,
gyermeke kezét fogta, de szép.
Majd ha Angyalának ajkát csókolja,
Büszke szárnyait is használhatja.
Várja öt a fények országa,
és egyetlen leánya.

 

2014, augusztus

 

 

Oldal: A Mennyek száműzöttje
Könnycsepp a papíron - © 2008 - 2024 - konnycseppapapiron.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat