Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Thomas fájdalma
Nővérem dala még mindig szól,
de szívemben már fájón szól.
Ő még mindig vár, de utunk elvált.
Ne kéne ezt mondanom,
de talán, elkel téged hagynom.
Tudom, jót akarsz nekem,
plátói szép kedvesem.
Bár a szép dal, még mindig csal,
de talán már nem engem akar.
A te utad más felé vezet,
engem hív egy távoli szeretet.
Testem fáradt, lában sebes,
menj a saját utadon kedves.
Tekintetedbe nézek, jár az agyam,
de előtted már szégyellem magam.
Boldog leszel majd nélkülem,
segítsd hát őt drága Istenem.
Tested akár egy törékeny Hortenzia,
veled marad Jézus urunk és a Biblia.
De hiába telnek majd az évek,
sosem feledlek ám téged,
te kedves gyönyörű lélek!
(Emlékül Kecskemétre Geröly nővérnek!)
2014, május