Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Aggódás egy érző életért,
egy tovatűnt régi barátért.
Valami csodaszép szerelemért,
hiányérzet egy szóért, családért.
Keresni valakit, valamiért,
egy érintés talán csak csókjáért.
Mi a szó? - a mondat,
egy rejtélyes gondolat.
Mit nem mondott el soha,
örökké szeretlek, és nem csak ma!
Egy gondolat, ami hajt a mindennapokba,
angyalom pillantásának külön varázslata.
Kinek érintése akár egy mesepólya,
Ő a lelkem varázslatos meghódítója.
Könyörgés egy álomszívért,
harcolsz az Ő csodálatáért.
Egy kép, mit már őrzünk oly rég,
a múltba veszett ölelő társ,
vagy csak egy igazi barát?
Talán ő, az érzelmek tündére,
az emberi képzelet szüleménye.
Kinek várjuk a szavát,
gondoskodását, tüzes csókját.
Ki egy koldusnak is párja,
szerető szív kiszolgálója.
Kinek tűz forró sóhaja,
fénylő ragyogás az orcája,
s hiányzik, ha nem szól,
fáj, ha nem reád gondol.
Keresd Őt tűzön, vízen át,
a szíved rejtélyes varázslóját.
Menj hát!
2014. szeptember