Asztalos Tamás (asztalos-sly)

 

Leányom

 

Már nem is tudom, oly rég volt,
pici leány nekem dalolt.
Ahogy akkor a palacsinták sültek,
úgy teltek el lassan az évek,
de hiába forognak az évszakok,
én mindig a leányomra gondolok.
Mikor ad erőt az Isten,
és vajon ilyen nagyot vétkeztem?
Hogy a sors elvett tőlem.
Apai keserű szívem,
te vagy drága, szép kincsem.
Szálljon rád áldás és szeretet,
köszönöm, hogy viseled a nevemet.
Egy álom talán megvalósul,
ha apád szíve nem belepusztul,
a szeretet lángja összekondul.
A gyűlölet megtorlatlanul,
nem lesz senki tovább, aki belebolondul.
Hol szívek ölelkeznek föltarthatatlanul,
a szeretet lángol elpusztíthatatlanul.
Apa és lánya keresztül és kasul,
de örökké szeretik egymást makacsul.
Az idő, bár mint egy rossz szellem,
nem hagyom hogy felperzseljen.
Te vagy a fontos, te igen, te lány,
aki oly nekem, mint egy Hableány!
Kinek szeme a legszebb kék,
ha nem így lenne, hazudnék.
Hiányod soha nem fogy el,
nézz rám egyszer álomszemeddel!!!

 

 

Oldal: Leányom
Könnycsepp a papíron - © 2008 - 2024 - konnycseppapapiron.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat