Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Sietve kopogtatnak lelked ajtaján,
ahogy egy fakopáncs egy korhadt fán.
Hát nem ismeretlen a vendéged,
Krisztus urunk kér menedéket.
Engedd szívedbe az Atyát és fiát,
lelked elnyeri méltó jutalmát.
Bűnös vagy, de ő megbocsájt,
elkerülöd a vég kárhozatát.
Öleld őt most szorosan magadhoz,
ki megértést, szeretetet hoz.
Hallgass hát az ő szavára,
figyelj minden mondatára.
Ha életed csupán egy romhalmaz,
Istenünk akkor is irgalmaz.
Lépj hát, kérlek, most tovább,
ne légy egy ördögi báb.
Ne tégy mást, csupán szeress,
és szívem csak érted repdes.
A szeretet hullámzó tengerén
kis csónakomban várlak én.
Ha szíved csak fájdalmat talál,
az elveszett Angyal megtalál.
Az őszinte szív őrzője,
a mennyek száműzöttje!
A verset a Kárpátalján élő Magyar keresztyén és minden Református hívőnek írtam.