Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Utazó
Hosszú út volt, míg idáig eljöttem,
fáradt a testem, nehéz a lelkem,
Szívem rozoga nehéz, lassan sehova se néz,
Itt egy kő talán megpihenek?
Ülők és várok, szemem a semmibe téved,
mikor megpillant éppen téged !
Jól látom, elveszetnek, hitt testvérem közeleg!
Testem erőre kap, szívem hevesebben dobog,
furcsa, hihetetlen dolog.
Fáradtság, bánat, nehéz út!
Már nem is emlékszem, ez csak a múlt?
Elmondanám mindenkinek,
de nem mondhatom el senkinek:
Nagyon szeretlek!
2014, február 16.