Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Vasárnap reggel templomba sietek,
szívemet hívja egy csodás ének.
Hívó szava messze száll,
lelkem csendjében otthonra talál.
Mint egy szorgos hangya,
dolgozik bennem minden szava.
Egy vándor, kit bánat gyötör,
angyala szíve összetör.
Siet hozzá fáradt szívvel,
angyala hívja forró tekintettel.
Bűvös éneke hívja,
az utazót megtalálja.
Aggódással várja vándorát,
szemében fájó könnyet talál,
letörli azt hát.
Szíve, hogy ne fájjon úgy néki,
énekelni kezd hát neki.
A vándor a szeretetét kéri,
angyala meg is adja neki.
S most könnyes búcsú és fájdalom vár,
a szép angyal új útjára száll.
Angyalát így elveszti,
Isten újat küld majd neki.
Búcsú a nővérekhez!