Asztalos Tamás (asztalos-sly)  

 

 

Múzsám nyomában

 

Lelkemből most tovaszállt,
érzéseim, vágyaim, gondolatom, összekuszált,
és mint csintalan kismadár elszállt.
Imádott Múzsám már messze jár,
ahol húzódik a határ: álom és valóság,
egymás mellet szeretetben áll.
Most az álomvilágot átszelve,
bolyong a messzeségben, elmerengve.
Tündérek között vidám hangja száll,
őt most hívja a tündöklő zöldhatár,
örvénylő táncában, mint egy fénylő bronzmadár!
A költő most magányára marad,
nem fonhatja már csodás aranyhajad,
de szívében születik sok szép új gondolat.
A költő Múzsája nyomában jár,
hogy szívét simogassa egy fénysugár,
lelkét újra belepje az örömár!
A képzeletet is átszelve,
ki lesz lelkének ékköve,
mi lesz vajon a szép leány neve?
Az örök ifjút, ha csókolja a Múzsa,
rögtön szedi versét, apró lapokra,
Ő a gyógyszer a bajodra!
Ahogy érzelmes verseit írja,
új tüzes szerelme suttogva hívja,
csók csatáját megvívja,
érzéseit most hazahívja!

 

2014, augusztus

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Múzsám nyomában
Könnycsepp a papíron - © 2008 - 2024 - konnycseppapapiron.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat