Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Határon innen és túl
Furcsa rejtélyes vágyálom,
melyik az a határ, hol megtalálom.
Hol vagy? Merre kereslek kedvesem?
Az ágyad itt tátong üresen.
Süvítsen a szél, zubogjon a víz,
könnyezik a szem, fáj a szív.
A szép jóság, szelíd a lágy érzelem,
ölelj át és fogd a kezem.
Ne csak gondolat legyél, érez velem!
Ez nem képzelet, lelkem áll üresen,
gyere, lakj benne kényelmesen.
Meleg szellő fúja arcom,
ahogy áthaladok egy fahídon.
Egy rozoga öreg, ócska híd,
de szerelmem folyton engem hív.
Most merre mész? Mit csinálsz ma?
Ez Magyar föld vagy Ukrajna?
Merre vagy vajon hol talállak,
ahol csókolhatnám pici szádat.
Egy zöldellő réten tehenek legelnek,
Unottan nézelődnek, eszegetnek.
Furcsa ez, akár a mesevilág,
benne szólnak a tündértrombiták.
Egy kis ház áll most előttem,
benne szorgoskodik az én kedvesem.
Engem vár ő szerelmesen,
most szalad hozzám villámsebesen.
A szoba sötét csendjében,
ruhától szabadulva, senki sincs veszélyben.
Nesztelen szorítása maga a vágy és a kéj,
lassan rám köszönt a holdvilágos éj.
Mikor párnáid között fekszel,
szememmel takarlak szerelemmel.
Ha vállad simogatom és érintem,
vágyam lesz, mély végzetem.
Hajad fürtje akár a csigaház,
férfi testemnek magyaráz.
Ölelésed, mint a forró sivatag homokja,
testem beborítja és lágyan simítja!
2014, augusztus