Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Szelek szárnyán 3
(Medve testvér és a tavasz)
Most egy fán ücsörög a lelkem,
a szeretet házát figyelem!
Erdő közepén áll ez a házikó,
boldogságtól ragyog benne minden lakó.
Oszi és Tamás evangéliumot vacsoráz,
Szívükben Isten fénye káprázz,
nekik ő magyaráz!
Más hol írók tolla forog.
Júlia és Julianna sosem morog.
Lee és Zotya piszkos minden szava,
a Hang man múltját kutatják tova!
A többiek vígan énekelnek,
és ők azok, akik sosem pihennek.
Szemem előtt lebeg egy álom,
húgom és kislányom szellemét látom.
Ajtó előtt Medve testvér ücsörög,
magányosan felböfög.
Fejét az égnek emeli,
a virágok nyílását figyeli.
Ó, de szép itt a Tavasz,
mondja ő, a bölcs ravasz.
Szíve gyorsan kalapálni kezd,
lelke szerelemért sikítva ébreszt.
S, most a szerelem illata hívja őt,
hát keresni kezdi a nagy Ő-t!
El is indul saját útjára,
hogy rátaláljon kedvese nyomára.
Erdő szélén, egy szép medve leány,
füvön fekve, mint egy verandán.
Szeme tüzes, teste forró,
a mi Macinknak pont ez jó.
S most együtt élnek egy saját házba,
néha elmennek egy kávéházba.
Szerelmük most áll vigyázva,
ellátogatnak a Szeretet Házikójába!
(Sok boldogságot kívánok neked, Medve, ezzel a versel!)
Tiszteletből: H. L-nek írt: Asztalos Tamás -SLY!
2014, július