Asztalos Tamás (asztalos-sly)
Nélküled az élet.(Első rész!)
Bolyongva folyton téged hív,
egy magányos szerető szív!
Egy napon biztos elveszítelek,
de a világ is beleremeg.
Gyász borítja lelkem,
elgyengül erős testem.
Nélküled talán végem.
A belsőm nélküled pusztul,
ezért vagyok néha rosszul.
Nélküled nem találom a helyem,
pusztul belső virágos kertem.
A szívem olyan lesz, mint a szikla,
de háborgó patak szétmossa.
Nem marad utánad csak mély űr,
szívem már sosem szelídül.
Mint egy vad musztáng
kóborol a szabad pusztán.
Mikor a vad csikó a köröket futja,
úgy veszik el életem célja!
Ahogyan a Méhecske szép virágját keresi,
úgy az én szívem a te szíved lesi.
A napsugárzó fénye,
elveszik a világűr vértelenjébe.
úgy halok bele,
szíved zöldellő kertjébe!
2014, július